 |
SPQR . papír SPQR. peper |
(részlet)
 |
Fríz I.. papír, szurok Frieze I. paper, tar 23 x 93 x 2 cm, 1996 |
 |
Fríz II.. papír Frieze II. paper 23 x 98 x 2 cm, 1996 |
 |
Római levelek I.. papír Letters from Rome I. paper ø 20 cm, 1996 |
 |
Relikvia I.. pigment-papír Relic I. pigment-paper ø 95 cm, 1996 |
SPQR (Sturcz János)
Varázslatos alkímiaszerű folyamatban, a legkülönbözőbb technikák és anyagok egymásba alakulásából jönnek létre Tölg-Molnár Zoltán szikár, csak fekete és fehér színű, néhány betűtöredéket, karcolást, apró jelet, az Örök Város ércnél maradandóbb kőfalainak idő ütötte sebeit hordozó, római „papír-fal" reliefjei. Nagyfokú illúziót keltve, bennük semmi sem az, aminek látszik, a kategóriák, helyszínek és idősíkok összekeverednek, egyfajta kontinuitást - Róma lényegét - sugározva. A fal-vagy vakolatszerű töredékekben a jelenkori, mulandó, könnyű, meleg-szerves, puha, de érzékeny papír az öröklétű márvány hűvösét, keménységét, nyugalmát árasztja, a papírra applikált feketével festett kőzúzalék aszfaltszerű hatást kelt. Tölg mind motívumaiban, mind technikájában a legszerényebb, legminimalisztiku-sabb eszközökkel, alázattal közelít az európai tradíciót megtestesítő városhoz. Fő eszköze a látszólag legegyszerűbb, legprimitívebb közvetlen lenyomat, amely azonban, mint ahogy azt az egész huszadik század - Rodintől, Duchamp-on át Segalig és Kiki Smithig - mutatja, a legtökéletesebb, -irreálisabb, -bonyolultabb, -líraibb illúziókeltő hatások kiváltására képes. Tölg a technikát ráadásul többszörös áttétellel alkalmazza. Először - templom- és temetőőröket „ kijátszva" - agyaglenyomatokkal gyűjtötte össze motívumait, szerbantalos hangulatú barangolásain, a Trastevere környékén. Nem a metropolisz múltjának és jelenének monumentális-reprezentatív motívumaihoz nyúlt, hanem azokat a hétköznapi apró jeleket, tárgyakat, időlenyomatokat ragadta meg, amelyek láthatatlanul összekapcsolják a jelent és a múltat,-kockakőburkolat-részleteket, titokzatos kopogtató és hajókikötő karikákat, a Tevére rakpart falainak karcolásait, melyekről szinte megállapíthatatlan, hogy az antikvitásban vagy tegnapelőtt, véletlenszerűen keletkeztek, s a művész személyes kiválasztása és csoportosítása révén szinte kiemelkednek az idő folyamából. A történelmi jeleket feldolgozó reliefeken sem grandiózus barokk emlékek elemeit, hanem a szerényebb, alázatosabb ókeresztény kőfaragványok, szarkofágok primitív kis ábráit, keresztjeit, Krisztus-monogramjait, az Isten túlvilági békéjében nyugvó lelkeket szimbolizáló, életfát csipegető galambokat és írástöredékeket alkalmazza. A motívumok közül azonban hamarosan enigmatikus erővel az antik és barokk szobortalapzatokon, de a csatornafedőkön vagy a buszok oldalán is mindenütt olvasható SPQR rövidítés (senatus populusque Romanus - a római tanács és a római nép) vált ki, amely geometrikusán formált gyönyörű antiqua betűivel egyszerre esztétikai, vizuális és fogalmi emblémája az örök város történelmi közösségének. A betűsor szinte egy véletlen, az ABC négy egymást követő betűjéből véletlenszerűen összeállt, de megfordított történelmi „konceptmű", írásformája erőteljes, lendületes, klasszikusan hűvös formáival mégis szilárdságot, állandóságot, a Város öröklétűségét árasztja. (Annál is inkább, mivel minden korszak tárgyain megjelenik.)Ugyanakkor mindezek a múlt és jelenbeli, magas művészeti és köznapi motívumok ugyanazokat a geometrikus alapformákat, kereszteket, négyzeteket, köröket hordozzák, amelyek művészünk korábbi alkotásaiban is állandóan visszatérnek, így egy belső, szubjektív folytonosságot is teremtenek a külső, Rómában megjelenő történelmi kontinuitás mellé. Hasonló rétegzettség figyelhető meg a lenyomatok alkalmazásában is, hiszen a már említett agyagnegatívról Tölg-Molnár még Rómában gipszlevonatokat készített, majd ezeket használta fel itthon a végleges papíröntvény létrehozására. így a látszólagos egyrétegűség és egyszerűség ellenére a műben a legkülönbözőbb idő- és térbeli pontok, helyszínek, anyagok, technikák, pozitív és negatív lenyomatfajták kódolódnak egymásra. Az SPQR munkákban szigorúan komponált, de szemérmesen érzelmes egységbe sűrűsödnek mindazok a stiláris jegyek, melyek Tölg számára korábban is kihívást jelentettek. Megjelennek az absztrakt expresszionizmus, a tachizmus érzelmi-fakturális hatásai, de egy olyan klasszikusan hűvös, letisztult egyszerűséggel, amely a klasszikus geometrikus absztrakció, a koncept, a minimalizmus, és a monokrómia tanulságainak levonását mutatja.
SPQR (János Sturcz)
Gaunt, black-and-white, containing but a jew letter-fragments, scratches and minute signs the Roman "paper-wall" reliefs of Zoltán Tölg-Molnár—which bear time-inflicted scars of the stone walls (more permanent than ores) of the Eternal City—were created in a magical, alchemical process through the intertwining of many different techniques and materials. Immensely illusionistic as they are, nothing in them is what it appears to be, categories, locations and time-planes are mixed and radiate a kind of continuity—the essence of Rome. In the wall- or plaster-like fragments present-time, ephemeral, light, warm and organic, soft yet sensitive paper radiates the coolness, hardness and tranquillity of eternal marble, while the crushed stone, painted black and applied to the paper, gives an asphalt-like effect. Tölg-Molnár approaches the city, which embodies European tradition with humbleness, with the most modest and most minimalist means both with respect to motifs and technique. What he creates is seemingly simple and primitive-, direct reliefs. However (as the entire twentieth century has confirmed, from Rodin to Duchamp through Segal and Kiki Smith), reliefs are capable of producing the most perfect, unrealistic, complicated and most lyrical illusionistic effects. Also, Tölg-Molnár applies this technique in a manifold indirect way. In the first step he "outwitted" church and cemetery guards, on his observant strolls around the Trastevere, to collect motifs. It was not the monumental/representative motifs of the past and present of the metropolis he was after, but rather, the everyday minute signs, objects, imprints of time which invisibly connect the present with the past, details of stone paving, mysterious door knockers and harbour rings, scratches on the embankment walls of the Tevére which could easily have been made accidentally in ancient times or the day before yesterday—all of which, due to the personal choice and grouping of the artist, have almost been lifted out of passing time. Even in his reliefs containing historical signs he does not apply the elements of grandiose baroque relics, but rather, more modest, more humble Early Christian stone carvings, the primitive tiny images, crosses, the initials of Christ on sarcophagi, the pigeons (symbolizing the resting souls in the celestial peace of God) pecking away at the Tree of Life, and fragments of inscriptions. Shortly, however, the abbreviationSPQR (senatus populustfue romanus = the Senate and people of Rome) which both anticfue and barocjue pedestals bear as well as drain covers and buses, split away from the many other motifs; its geometrically drawn beautiful Roman letters are, at the same time, the aesthetic and conceptual emblems oj the historical community oj the Eternal City. The accidentally composed string oj successive letters oj the alphabet, is a jortuitous yet reversed historical "conceptual work", its style is powerful and dynamic, yet its classical cool forms radiate firmness and permanence, the eternal cfualities of the City. (Especially considering it appears on the objects of all ages.)
At the same time, these motifs—of past and present, of high art and everyday matters—bear the same basic geometric forms, crosses, squares and circles which used to recur in the earlier works of Tölg-Molnár, and they thus create an internal, subjective continuity parallel to the historical continuity of Rome. A similar stratification is evident in the application of reliefs, too, since back in Rome
