 |
"enteriőr" "enterior" |
"TÖLG-MOLNÁR ZOLTÁN KÁLVÁRIÁJA"
Radnóti Sándor, 2000. szeptember
Az úgynevezett városi ember egyik legfőbb természeti tapasztalata, hogy a csend milyen hangos. Hogy az apró zajok, a percegés, a suhogás, a zizzenés, a reccsenés, a koppanás, állatok, emberek; járművek távoli hangja milyen mérhetetlenül fölerősödnek. Ez a megfigyelés általánosítható: az ingerek redukálása, elhagyása, az elvonatkoztatás tőlük nem csökkenti az ingereket. Egy tapasztalati tér kiürítése, kiüresítése paradox módon nem csökkenti telítettségét, hanem más minőséget ad neki.
Gondoljunk erre TöIg-Molnár új sorozatát nézve. Követi absztraháló szenvedélyét. A keresztút és kínszenvedés tizennégy stációjából elvonatkoztatja a történetet, elvonatkoztatja a hagyományt, amely képekben, szobrokban, domborművekben, kis épületekben idézte föl a történetet, és egyetlen elemet hagy meg, amely gyakran e stáció-épületeken van feltüntetve: a római számot.
A római számot tekintette festői - vagy pontosabban képzőművészi - problémának. Ha egy pillantást vetünk a meghívó fényképére, ahol két tányér mellett vázlatfüzet látható egy asztalon, akkor - bepillantva a műhelybe - észrevesszük, hogy a vállalkozás korábbi stációján a római szám formáját és a kereszt formáját kombinálta. De végül ez az ötlet is a redukció áldozatává lett. Nem lehet az egyes képek jelentését a stációk referenciájának megfeleltetni.
Csak a tizenkettedik - a kereszthalál stációja - jelent kivételt, amennyiben mérete és négy nagyalakú vászonból kombinált plasztikus jellege a sorozat csúcspontjává teszi.
A jelentésteli római szám is redukálva van. Ez már nem a senatus populusque romanus négy felismerhető, a klasszikus betűtípus alapján is azonosítható szép jele. Itt szabványelemekkel játék folyik, az I-, a V- és a X-alakú hasábokkal. Az avatatlan néző stációihoz az tartozik, hogy nem azonnal, hanem valamikor, valahol felismeri, hogy a római számok variációit látja.
A képzőművészeti lehetőségek is redukálva vannak. A vászon monokróm fekete.
És akkor vegyük észre, hogy mi mindent észreveszünk ebben a kiüresítettségben. A monokrómia árnyalatait. A méret jelentőségét. A fénylő és a matt drámai ellentétét. A lecsorgó és megcsomósodó festék plasztikus dinamikáját. Az eldolgozottság epikus történetét. Az egytől tizennégyig adódó, adott formák elmozdításának dramaturgiáját.
A csend nagyon hangos.
Közel a hatvanhoz, már (!) tudom: hogy nem édes-mindegy, mivel töltjük az időnket. Beépül így is, úgy is. (És akkor már jobb, ha van benne egy kis tisztaság.)
 |
"első" . olaj, vászon "first" . oil, canvas 55 x 25 cm, 2000 |
 |
"tizenharmadik" . olaj, vászon "thirteenth" . oil, canvas 140 x 50 cm, 2000 |
 |
"hetedik" . olaj, vászon "seventh" . oil, canvas 70 x 70 cm, 2000 |
 |
"negyedik" . 3 db . olaj, vászon "fourth" . oil, canvas 225 x 25 cm, 2000 |
