Négyzet


Anyám Mesélte .
olaj, vászon,
My Mother's Story .
oil, canvas
70 x 70 cm, 1988



NÉGYZET (Kéri Ádám)
Kissé oldalra billent négyzet. A négyzet a csúcsán áll. Lebeg a térben. Egy másik feszíti a teret. Szürke négyzet, fekete négyzet, fehér, piszkosfehér, aztán egy halvány szín is megjelenik. A négyzet egyik sarka élesen vágódik a térbe, a másik is. A harmadik és a negyedik alig láthatóan olvad eggyé a térrel. Újra előtűnik a térből, elkezd lebegni a kép síkja előtt. Lassan mögé kerül. Hirtelen egy vonal metsződik át rajta, azután még egy, meg egy harmadik. A négyzet hol előbbre jön, hol vissza, azután megtalálja helyét a térben. Jelöli, létrehozza a teret. Tér a síkon. Minden pontosan átgondolva, minden a helyén, semmi véletlenszerűség. Egy vizuális logika irányít mindent. Vászon, meg falemez. Falemezre ragasztott ritka szövésű vászon. Hófehér alapozás, erőteljes faktúra. Lazúrozás, visszatörlés, újra lazúrozás kissé más színnel. Barna, szürke, fekete, azután kék. Ismét visszatörlés. Még nem tér. Minden véletlenszerű, mindent az érzelem irányít. Azután megjelenik a négyzet, vagy valami más motívum... Az érzelmek összefonódva a vizuális logikával, s térré szerveződik az egész. Egy festő kutatja a teret. Hisz benne, hogy megismerhető és amit megismert már, megmutat.




Előjáték. olaj, vászon 
Prelude. oil, canvas
120 x 130 cm, 1978







Éjszakai forma. akril-olaj, vászon 
Night form. acrylic-oil, canvas
50 x 50 cm, 1980





K. L. emlékére . akril, olaj, vászon
In memoriam K. L. . acril, oil, canvas
80 x 70 cm. 1981







SQUARE (Adam Kéri)
A square slightly tilted on one side. A square standing on its corner. Floating in space. The other square expands that space. A grey square, a black square, a white, a dirty-white, and a pale colour, too, appears. One of the corners of the square gives the space a sharp stab, so does the other. The third and fourth imperceptibly melt into the space. Now the square emerges once more from the space, and floats outside the picture plane. Then gradually it moves behind it. Suddenly a line intersects it, then another, and another, and a third one. Now the square moves to the fore, now it hacks away, then it establishes itself in the space. It denotes, it creates space. Space on the plane. Everything is well-considered, everything is in place, there is no fortuity. Visual logic commands all. Canvas and sheets of wood. Sparsely-woven canvas stuck onto wood sheets. Snow-white priming, forceful handling. Scumbling, wiping, then scumbling again with a slightly different tone. Brown, grey, black and blue. Wiping again. It is not a space yet. Everything is random, everything commanded by emotions. Then the square appears, or some other motif... Emotions intertwining with visual logic establish a space. A painter examining, researching space. He believes it is cognizable, and what he has thus far perceived he presents.
"a MŰVÉSZET (festészet, szobrászat)
ne csak valami: RETINÁLIS dolog legyen"